Morra-csel

1990-ben, egy csapatbajnoki partiban (Fodor István mesterjelölt volt az ellenfelem) a Frankle - Quinteros játszmához nagyon hasonló állásom jött létre. A megnyitás a következőképp alakult:

1.e4 c5 2.d4 cxd4 3.c3 dxc3 4.Hxc3 e6 5.Fc4 a6 6.Hf3 Vc7 7.Ve2 Fc5 8.0-0 He7 9.Fg5 Hg6

A két parti azonos lépésszámú hadállása között minimális különbség van. Világos vezére d1 helyett e2-ön, futója b3 helyett c4-en áll. Előbbi inkább előny, mert az e-vonalon nyomást gyakorol a sötét királyra, utóbbi inkább hátrány, mert az a1 bástya nem tud tempóra c1-re menni. Sötét huszárja c6 helyett b8-on, futója f8 helyett c5-ön áll. Világos szempontjából előbbi előny (a huszár még nem tud védekezni az e-vonalon, a vezér mögött védtelen a c8 futó egy c-vonali támadásnál), utóbbi pedig hátrány lehet, mert a király védelme - elvben - hamarabb megszervezhető. Jó ötlet ebben az állásban a Hd5 lépés?


10.Hd5!?  exd5
11.exd5+ Kf8?? (ellenfelem azonnali vesztőt húzott)
12.Bae1   Kg8
13.d6!     Fxf2+ (így egy lépéssel később kap mattot)
14.Bxf2

és sötét a védhetetlen matt és/vagy vezérvesztés láttán feladta.

Valóban, 14. ... Vxd6 15.Ve8+ Vf8 16.Ff7#.




Amikor a huszáráldozat korrektségét vizsgáljuk, nincs egyszerű dolgunk. Egy lehetséges folytatást mutatok most be:

10.Hd5!? exd5 11.exd5+ He7 12.d6 Fxd6 13.Fxe7 Fxe7 14.Fxf7+ Kxf7 15.He5+ Kf8 16.Vh5 g6 17.Hxg6+ hxg6 18.Vxh8+ után az örökös sakk biztosított. Vajon nyerhető a tisztáldozat után a parti? Az elemzést az olvasókra bízom.

Tovább tanulmányozva egy megnyitást, érdemes megismerkedni a típusmotívumokkal, típusáldozatokkal. A Morra-csel talán legjellemzőbb áldozata a c3 huszár d5-re történő tempólépése (feltételezve, hogy sötét vezére a c7 mezőn áll), amikor sötét gyalogja e6-ról leütheti. Az alábbiakban néhány régebbi, nívós példát mutatok erre az áldozatra.

Az első két esetben az áldozat átmeneti, mivel a c-vonali kötés miatt a tiszt visszanyerhető. A sötét király ugyan biztonságban van, de az e-vonal megnyitása után világos támadása felerősödik.

Matulovic - Panagopoulos (1956)


13.Hd5! exd5
14.exd5 Ff8
15.dxc6 bxc6
16.Hg5  Bd7
17.Vf3   Fb7
18.Fe5!? c5
19.Vh3  dxe5
20.Bxd7 Vxd7
21.Fxf7+ Kh8
22.Fe6  Vd2
23.Vxh7+!! Hxh7
24.Hf7+ Kg7
25.He5+ Kh8
26.Hg6 matt!


Lazarevic - Hrasovec (1956)


13.Hd5! exd5
14.exd5 0-0
15.dxc6 Fc8
16.Be1  Ba7
17.Fe3  Ba8
18.Fd4  Fd8
19.Hg5  h6
20.Hxf7! Bxf7
21.Fxf6 Fxf6
22.Ve8+

és sötét feladta.




Az áldozat másik lehetséges oka a sötét király középen tartása. Ez természetesen a rizikósabb változat, de sok esetben akkor is bejön, amikor nem teljesen korrekt.

Sazet - Semachev (1961)


13.Hd5! Vb8
14.Fg3  Fc5
15.Fb3  Fa7
16.Vh5!  exd5
17.exd5 0-0
18.dxc6 bxc6
19.Vxf7!!+ Bxf7
20.Bd8 matt!








Frankle - Quinteros (1980)


10.Hd5! exd5
11.exd5 Hce5?!
12.Bc1  Vd6
13.Hd4! h6
14.Fe3  He7
15.f4    H5g6
16.f5    He5
17.Ff4  f6
18.Vh5+ g6
19.fxg6 Fg7
20.Kh1  b6
21.Bfe1 Fb7
22.Hf3  Kd8
23.Bxe5! fxe5
24.Hxe5 Fxe5
25.g7! és fekete feladta.

Amikor egy megnyitást tanulmányozunk, elsőként nem konkrét változatokkal, hanem általános jellemzőkkel célszerű megismerkedni. Az egyik legfontosabb vizsgálati szempont a tisztek elhelyezése. Az elsőként bemutatott Dubeck - Weinstein játszma egy atipikus esetet mutatott be, ugyanakkor Ken Smith kedvence példa a Morra-csel leggyakoribb (nevezzük klasszikusnak) pozíciójára.


Kezdjük a könnyűtisztek helyzetének vizsgálatával!

A c3-ra ütés miatt az egyik huszár helye adott, a másik pedig szinte minden változatban f3-ra kerül. Ehhez a figurához hasonlóan a világos mezőkön mozgó futó helye is fixnek tekinthető, a c4 mező.

A c3-on lévő huszár és a c4 futó egyik fontos feladata a sötét visszafogott helyzetén könnyítő d5 lépés akadályozása. Sok esetben igaz, hogyha fekete anyagi veszteség nélkül eljuttathatja gyalogját a d5 mezőre, akkor már jobban áll. A Chicago változat (később kerül tárgyalásra) furcsa Ba7-Bd7 manőverének célja a d5 tolás sikeres megvalósításának elérése.

A d5-ponti és a d-vonali nyomás egyik nyilvánvaló szereplője a h1 bástya. A gyors rövid sáncot követően rendszerint d1-re kerül, így a kötést kihasználó e4-e5 gyalogtolás fenyegetéssel döntéshelyzet elé állítja sötétet. Vajon mi a jobb: kilépni a kötésből a vezérrel, blokkolni az e4 gyalogot, d7-re tenni az egyik könnyűtisztet a kötés feloldására vagy nem foglalkozni az e5 lépéssel?

Ahhoz, hogy a h1 bástya d1-re kerülhessen, nemcsak a sáncolásra van szükség. A d1 mezőn álló vezért valahová el kell vinni. A tapasztalat azt mutatja, hogy általában az e2 mező az ideális hely, mert innen mind az f3 huszárt, mind a c4 futót védi a vezér, nem támadható könnyen és az e-vonalon további szerephez juthat (például d5, exd5 után fekete nem üthet gyaloggal d5-re, amíg nem áll sötét tiszt az e7 mezőn és a király kiindulási mezején található).

Ezzel be is mutattuk a klasszikus felállást, bár két tisztről még nem beszéltünk. A sötét színen mozgó futó elhelyezése változó. Számos változatban f4-en kezdi karrierjét, máskor g5-re megy és megtámadása után e3-ra tér vissza vagy eleve e3-ra kerül. Hogy éppen hol áll ideálisan azt sötét védekezése határozza meg. Az f4 pozíció előnye a d6 gyalogon kifejtett nyomás. Sok változatban azonban fekete nem húz d6-ot, máskor pedig e5 lépéssel megakadályozza Ff4-et, ilyenkor egy másik elhelyezés jobban megfelelhet az állás szellemének. Az a1 bástya helye a típus felállásban a c1 mező, ahonnan ellenőrizheti a nyílt vonalat. Ahhoz hogy oda kerüljön, előbb meg kell találni a c1 futó megfelelő helyét.

Ez tehát a klasszikus felállás, de minden változatban ehhez ragaszkodni botorság. Egy jó példa a klasszikus felálláshoz ragaszkodó játék gyengeségére a "szibériai csapda" (ezt is kivesézzük később).

1.e4 c5 2.d4 cxd4 3.c3 dxc3 4.Hxc3 Hc6 5.Hf3 e6 6.Fc4 Vc7 7.0-0 Hf6 8.Ve2?! Hg4!


Világos ragaszkodhat a klasszikus felálláshoz, de 9.Bd1 Fc5 10.Fe3 Hxe3 11.fxe3 0-0 nem szívderítő folytatás. Mi lenne, ha előbb elzavarná az előre merészkedett huszárt?

9.h3?? Hd4!!

matt vagy vezérvesztés elkerülhetetlen.

Pierre Morra XX. századi francia sakkozó a 40-es években több cikket írt az 1.e4 c5 2.d4 cxd4 3.c3 cseljátékról, Róla kapta nevét a Morra-csel. Azt tudjuk, hogy már a XIX. században is alkalmazták ezt a nyitást, azaz semmiképp sem "felfedezője" adta nevét. Ugyanakkor arra nincs bizonyíték, hogy Morra valaha megjátszotta volna a cikkeiben elemzett megnyitást.

Talán ez piszkálhatta az amerikaiak csőrét is, mert Náluk ez a megnyitás Smith-Morra csel néven ismeretes. A Smith név a Morra-cselről igen aktívan publikáló texasi sakkmesterre, Kenneth Ray Smith-re utal. Ken Smith állítólag kilenc könyvet és 49 cikket írt erről a cseljátékról, ráadásul Róla tudott, hogy versenygyakorlatban is megjátszotta. Smith 1972-ben egy nagyon rangos versenyen vehetett részt, ahol három neves sakkozó (Donald Byrne, Larry Evans és Henrique Mecking) ellen alkalmazta a Morra-cselt, de mindhárom partit elvesztette.

Az egyik internetes oldal cikke alapján választottam ki Ken Smith kedvenc saját játszmáját annak illusztrálására, hogyan kezeli a Smith-Morra cselt egyik névadója és alapos elemzője. A partit 1972-ben, San Franciscoban váltották. Smith ellenfele Gilbert Ramirez volt, az elemzéshez pedig John Jacobs FIDE mester néhány megjegyzését is felhasználom.

1.e4 c5 2.d4 cxd4 3.c3 dxc3 4.Hxc3 Hc6 5.Hf3 d6 6.Fc4 e6 7.0-0 Fe7 8.Ve2 Hf6 9.Bd1 e5 (ez a Morra-csel klasszikus főváltozata) 10.Fe3!? (e5 után két alapgondolat motoszkálhat világos fejében: Szabad-e megengednem Fg4-et? /ha nem, akkor h3-at játszom/, Szabad-e fejlődésem egy lépés erejéig visszavetnem? /ha nem, akkor nem húzok h3-at/) 0-0 11.Bac1 Fg4 12.h3 Fh5 13.g4 Fg6 14.Fc5 Hxg4?! (inkább látszatfenyegetés, mint optimális folytatás) 15.hxg4 Vc8


16.Hxe5?! (mindenképp ötletes gondolat, még akkor is, ha későbbi elemzések szerint a nyugodt Fe3  álláselőnyhöz vezet: 16.Fe3 Vxg4+ 17.Kh1 Fxe4 18.Hxe4 Vxe4 19.Fd3 Vg4? 20.Fxh7+! következett a Greenfield - Woodford levelezési játszmában /1994/ és világos 29 lépésben nyert. Szerintem nem egyértelmű az előny akkor, ha fekete a vezérét a másik irányba viszi Fd3 után.)

16. ...   dxc5? (erősebb 16. ... dxe5 17.Fxe7 Hxe7 18.Hd5 Hxd5 19.Fxd5 Vd7 és nem látom világos játéka miképp erősíthető)
17.Hd5  Fg5
18.Hxg6 hxg6
19.f4    Fd8
20.Vg2  Be8 21.Bd2 (azonnali Bc3 majd Bh3 erősebbnek tűnik) Hd4 22.Bc3 b5 23.Ff1 Vb7 24.e5! Bb8 25.Fd3! Fa5 26.Fe4 Vd7 27.Vh3 f5 28.gxf5 gxf5


29.Hf6+!! gxf6
30.Bg3+ Kf7
31.Vh7+

és fekete a 31. ... Ke6 32.Fxf5+! folytatás láttán feladta a partit.

Pongó István A sakktaktika titkai című, 1986-os kiadású könyvében, a feladványok között elhelyezett néhány "gyöngyszemet", melyek egyike az alább közölt Morra-cseles játszma főmotivuma.

A partit 1958-ban váltották az Egyesült Államokban. Világossal Leroy Dubeck, az amerikai sakkszövetség későbbi elnöke, sötéttel Raymond Weinstein - a parti évében az USA ifjúsági bajnoka - játszott.

1.e4 c5 2.d4 cxd4 3.c3 dxc3 4.Hxc3 Hc6 5.Hf3 g6 (a fianchetto változat, a gyakorlatban ritkán fordul elő) 6.Fc4 Ha5?! (Fg7 a szokásos folytatás, sötétnek inkább a fejlődéssel kellene törődnie) 7.Vd4 f6 8.0-0 Hh6?! 9.e5! Hf5?? (bármilyen furcsa, ez a természetes lépés veszít!)


10.exf6! exf6 (10. ... Hxd4 11.f7#)
11.Be1+ Fe7
12.Hd5!  Kf8 (12. ... Hxd4 13.Hxf6+ Kf8 14.Fh6#)
13.Bxe7!! Vxe7 (13. ... Hxd4 14.Fh6+ Kg8 15.Hxf6#)
14.Fh6+! Ke8
15.Vc3   Vd6
16.Be1+  Kd8
17.Ff4    Vc6
18.Vxf6+!

és sötét a 18. ... Vxf6 19.Fc7# folytatás láttán feladta.

1.e4 c5 2.d4 cxd4 3.c3

A Morra-csel az a megnyitás, amelyet taktikai játékának kifejlesztésére minden kezdőnek ki kellene próbálnia. Akik a sakkot professzionális szinten kívánják űzni, előbb-utóbb megválnak a Morra-cseltől és többnyire a szicíliai védelem főváltozatai felé orientálódnak. Akadnak azonban lelkes amatőrök és kitartó mesterek, akik nem hagyják el az oly kedvelt cseljátékot és játszmáikkal gazdagítják annak elméletét.

A Morra-csel se nem nyerő, se nem vesztő megnyitás. A Morra-csel egy korai gyalogáldozat pozició- és fejlődési előny elérése érdekében. Más cseljátékoktól az különbözteti meg, hogy sokan kedvelik, egy népszerű megnyitás - a szicíliai védelem - egyik lehetséges ellenszere, következésképp a "szickósok" érdeke az optimális ellenjáték kifejlesztése és ennek érdekében nem egy, hanem számos különböző változat született megdöntésére.

Ez a hozzáállás teszi lehetővé, hogy elmélete állandóan fejlődjön, újabb és újabb változatok "igazolják" létjogosultságát vagy éppen haszontalanságát. A Morra-cselt nem döntötték meg, megítélése azonban változatlan: sötét helyes játéka esetén képes az egyensúly tartására. Az már a játékosokon múlik, hogy az "egyensúlyból" mit képesek kihozni.

A Morra-csel mellett más cseljátékokat is játszom. Tapasztalatom szerint az e4-re e5-öt húzók, ha dán cselt játszanak ellenük, általában a tábla mellett találják ki, mit is kellene megvalósítaniuk. A "szickósok" azonban kész elképzeléssel rendelkeznek arról, hogyan játszanak a Morra-csel ellen. A Morra-barát ezért nem tehet mást, mint hogy alapos tudással vértezi fel magát kedvenc megnyitásában.

1.e4 c5 2.d4 cxd4 3.c3 dxc3 4.Hxc3

Ebben a blogban alapvetően az elfogadott Morra-cselhez kötődő változatokat, játszmákat mutatom be. Ismert profik és kevésbé ismert fél-profik, amatőrök partiaiból válogatok. Sajnos a nemzetközi adatbázisok csak a nagyobb versenyek játszmaanyagából szemezhetnek, így rengeteg értékes anyag ismeretlen marad. Örömmel várok saját (esetleg kevésbé ismert, mások által játszott) játszmákat kommentekben, és amennyiben kiemelendőnek tartom, bejegyzésben is megörökítem ezeket.