Kezdjük a könnyűtisztek helyzetének vizsgálatával!
A c3-ra ütés miatt az egyik huszár helye adott, a másik pedig szinte minden változatban f3-ra kerül. Ehhez a figurához hasonlóan a világos mezőkön mozgó futó helye is fixnek tekinthető, a c4 mező.
A c3-on lévő huszár és a c4 futó egyik fontos feladata a sötét visszafogott helyzetén könnyítő d5 lépés akadályozása. Sok esetben igaz, hogyha fekete anyagi veszteség nélkül eljuttathatja gyalogját a d5 mezőre, akkor már jobban áll. A Chicago változat (később kerül tárgyalásra) furcsa Ba7-Bd7 manőverének célja a d5 tolás sikeres megvalósításának elérése.
A d5-ponti és a d-vonali nyomás egyik nyilvánvaló szereplője a h1 bástya. A gyors rövid sáncot követően rendszerint d1-re kerül, így a kötést kihasználó e4-e5 gyalogtolás fenyegetéssel döntéshelyzet elé állítja sötétet. Vajon mi a jobb: kilépni a kötésből a vezérrel, blokkolni az e4 gyalogot, d7-re tenni az egyik könnyűtisztet a kötés feloldására vagy nem foglalkozni az e5 lépéssel?
Ahhoz, hogy a h1 bástya d1-re kerülhessen, nemcsak a sáncolásra van szükség. A d1 mezőn álló vezért valahová el kell vinni. A tapasztalat azt mutatja, hogy általában az e2 mező az ideális hely, mert innen mind az f3 huszárt, mind a c4 futót védi a vezér, nem támadható könnyen és az e-vonalon további szerephez juthat (például d5, exd5 után fekete nem üthet gyaloggal d5-re, amíg nem áll sötét tiszt az e7 mezőn és a király kiindulási mezején található).
Ezzel be is mutattuk a klasszikus felállást, bár két tisztről még nem beszéltünk. A sötét színen mozgó futó elhelyezése változó. Számos változatban f4-en kezdi karrierjét, máskor g5-re megy és megtámadása után e3-ra tér vissza vagy eleve e3-ra kerül. Hogy éppen hol áll ideálisan azt sötét védekezése határozza meg. Az f4 pozíció előnye a d6 gyalogon kifejtett nyomás. Sok változatban azonban fekete nem húz d6-ot, máskor pedig e5 lépéssel megakadályozza Ff4-et, ilyenkor egy másik elhelyezés jobban megfelelhet az állás szellemének. Az a1 bástya helye a típus felállásban a c1 mező, ahonnan ellenőrizheti a nyílt vonalat. Ahhoz hogy oda kerüljön, előbb meg kell találni a c1 futó megfelelő helyét.
Ez tehát a klasszikus felállás, de minden változatban ehhez ragaszkodni botorság. Egy jó példa a klasszikus felálláshoz ragaszkodó játék gyengeségére a "szibériai csapda" (ezt is kivesézzük később).
1.e4 c5 2.d4 cxd4 3.c3 dxc3 4.Hxc3 Hc6 5.Hf3 e6 6.Fc4 Vc7 7.0-0 Hf6 8.Ve2?! Hg4!
Világos ragaszkodhat a klasszikus felálláshoz, de 9.Bd1 Fc5 10.Fe3 Hxe3 11.fxe3 0-0 nem szívderítő folytatás. Mi lenne, ha előbb elzavarná az előre merészkedett huszárt?
9.h3?? Hd4!!
matt vagy vezérvesztés elkerülhetetlen.
Utolsó kommentek